Az úgy volt, hogy mentünk kifelé a stadionból, amikor vegyes lengyel-skót-német-bolgár-felvidéki társaságunk összekeveredett a magyarországi drukkerekkel. Mindenki örült, jó volt magyarnak lenni Prágában, amikor az egyik csinos párkányi drukkertársunk megjegyezte az egyik magyarországinak: szurkoltam nektek, mert a csehek hokiban velünk is nagyképűek voltak! - Az nem úgy van! A csehek kutyák. A tótok a nagyképűek! És nagy az orruk! - jött a válasz és párkányi rajongó soha többé nem fogja felvenni malackás szerencsezokniját, amit végig hordott a hoki VB-n, kivéve az oroszok elleni döntőt, és amit a cseh-magyar meccsen is viselt. Mi pedig soha nem tudjuk meg, miért van a szlovákoknak nagy orruk.
Pedig a prágai civilizált körülmények összességében meglepően jó hatással voltak a magyar táborra, balhé semmi, a stadion mellett álló lovasrendőrök láttán hallottunk elszórt "mocskosgyurcsányozást", és a vendégszektor kijárata előtti ház falára felfestett hatalmas Dávid-csillag elé megérkező magyar tábor miatt is úgy érezhettük, mintha egy laza MTK-meccsen járnánk. A cseh szurkolók arra panaszkodtak, hogy a felső lelátón helyet foglaló magyarok sörrel locsolják a lenti részen ülő cseheket, de innen üzenjük a panaszkodóknak, hogy egyrészt a sör megszárad, másrészt nem okoz testi sérülést sem, mint egy letört székdarab. Dzsudzsák fifikás gólja után egyszer felhangzott a "Szar Szlovákia..." rigmus is, de a magyar táborban nagy számmal jelen lévő felvidéki drukkerek szólhattak a mikrofonos előéneklőnek, hogy ez egy másik ország lesz és egyébként is, ne szidjátok már a hazánkat, kérem.
De kezdjük az elején! Prága Brevnov városrészben járunk és hangosan röhög a 25-ös villamos közönsége, mert délelőtt fél 11-kor egy atom részeg magyar szurkoló nem bír felszállni a villamosra. Ez egyébként az egész napra jellemző volt, a városban és a stadionban, random üzemmódban, kisebb-nagyobb taccsokat dobáltak magyarék, a cseh polgár szájszegletében megjelenő, elnéző mosollyal kísérve. Prága 6. kerületében kavar velünk a villamos, Hanspaulka sportközpontba igyekszünk, ahol a magyar válogatott leghűségesebb szurkolói csoportja, a Carpathian Brigade - respect nekik! - játszik a helyiekkel. Kicsit késünk, mert építkezések folynak a környéken, alagutakat, hatalmas gödröket látunk, a jelek szerint a magyarok alaposan túlfúrták az elmúlt években a négyes metrót. Egy csöndes mellékutcában aztán egy "Ezt nem hiszem el bazmeg, mi az, hogy ők jönnek?" kiáltás jelezte, megérkeztünk.
Steril, tiszta környezetben magyar és cseh válogatott mezben pompázó sportembereket pillantunk meg a teniszpályák mellett a csúszós, műfüves pályán. Középen egy kamera dolgozik és többen is fotózzák az eseményt. Hamar megtudjuk az állást, egy góllal mennek a csehek, ez behozható. "Hagyjad, nem tud magyarul!", jön rá az egyik játékos, a menet közben felmerült problémákat talán nem magyarul kéne jelezni a sporinak. A szünetben elpattan egy-két cigi, mi is idegesek vagyunk. "Mi a gond?", érdeklődöm az egyik játékostól. "Mezőnyben egál, de nem vagyunk összeszokva, nem tudunk passzolni", értékel. A második félidőben aztán a híres magyar balsors is újra megtép minket, bődületes kapufát lőttök, de ezt is csak a Pospisil jegyzi fel, az állás változatlan marad. A végén aztán a csehek, egy formás támadás után, bepöciznek még egy gólt, vége.
A két meccs közötti szünetben aztán a magyar fiúk újra alaposan bemelegítettek cigarettával, és magukhoz vették a megfelelő hűsítőket is. A nagy mennyiségű sör bevitele azért sejtette, hogy a következő meccsen nem fognak gólarányt javítani. A srácok gondolatai talán már egy a csinos pon-pon lányokkal készült közös csoportfénykép körül járhattak, de erre még ugye várni kell. A csehek rögtön a mérkőzés elején a tudtukra adták: nem viccelnek. A sokáig 1:0-ás állást végre magyar gól törte meg, de bárcsak ne. Alig néhány perc múlva már újra a cseheknél volt az előny, aztán beindult a henger, a végét már nem is kellett számolni. A magyar csapat teljesen szétesett, és a lelátón felhangzott a "Hol a csapatunk?" rigmus is. A magyar kispadon ülő cseresor persze nem hagyta magát és egy "Hol a táborunk?" válasszal kérte számon a bizony elég erőtlen szurkolást. Talán 7 vagy 8:1 lett a vége, oda.
- "Olyan liberális fejed van, azt hittük azért fotózgatsz, mert a Nemzeti Sporttól vagy!" - mondja kezelés után az egyik Brigade-tag, de a közös sörözés oldja a szomorúságot, miután megtudta, hogy nem, ebből nem lesz országos médiafelület. A pultnál álltunk már, amikor kiderült a csapos csajszinak kellett volna a meccset vezetni, azt mondja, tud néhány szót magyarul, de csúnyák. Na, mondd már, lelkes mindenki. Csak a történeti hűség kedvéért, sorrendben: "Lófasz, kutyafasz, kiskutya". Ez utóbbi némi gondolkodás után jutott eszébe, szépen ejtette ki. A hangulat fokozódik, az egyik pom-pon lány apukájáról kiderül, hogy ő meg vámosként dolgozott a cseh-német határon, nahát. De kétóránként, minden nap magyar kamionosokkal találkozott és már sorolja is: "jónapot kívánok, viszontlátásra, egy, kettő, három, hátsó plomba rendben van, fekete pina". Mit lehet erre mondani? Zseniális.
Az utolsó kifejezést hallani akarják csehül a magyarok, apuka elküldi kisebbik kislányát virsliért. Közös fotókat készítünk, a srácoknak összejön végre a pom-pon lányokkal is, cseh és magyar két jóbarát, sokan már az esti meccsről beszélnek. Kemény, de fel sem merül bennünk, hogy kikaphatunk. A sokadik kérdés után aztán bevalljuk, hogy ez már nem az az igazi cseh csapat, amilyen 1996-ban, amikor tizenegyből hat játékos világklasszis volt. A Pospíšil-testvérekre terelődik a szó, ismerik őket a magyar szurkolók is - talán a blog miatt is - addig jó, míg Gustav Husak él?
- Ess eső ess, buzi Verebes!, igen, kitaláltátok, elkezdett esni az eső is, növekszik a feszkó is, még három óra az esti meccsig. Sok mindent itt már nem lehet csinálni, a focitalálkozó kettős magyar vereséggel zárul, de senki nem csalódott, mindenki jól érzi magát, még az a svéd srác is, aki egy szót nem beszél magyarul, de az ultrákkal jött Budapestről, magyar mezben focizott, magyar tetkót varrtak a bőrére. Három kérdésre keresi mindenki a választ: Hol a buszunk? Van időnk még a Vencel-térre? Meccs előtt hol igyunk?
Nem lehet kihagyni: még az ultra csoport honlapján említette meg valaki, nem kell ezekkel focizgatni, bratyizni, a csehek az ellenségeink, gyűlölnek minket, bla-bla-bla. Talán nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy azok a magyar srácok, akik eljöttek focizni, nem biztos, hogy eddig az MSZP-t vagy az SZDSZ-t ikszelgették a választásokon, mégis fasza volt átélni, hogy nem volt Benes-dekrétumozás, kutyázás, és személyesen is átélhették azt, amit az egyik Brigade-tag megállapított: az idősebbeknél van a feszkó, de a fiatal generáció normális, nem foglalkozik a témával. Ez a srác kibaszott rendes és normális, kalapom emelem.
Így kell ezt, köszi srácok.
Képriport a Csehország-Magyarország barátságos válogatott meccsről,
2012 június 1.
Merre van a H szektor?
Apu, kezdődik!
Himnuszok
A Dzsudzsák hogy bebaszta, láttad? 0:1!
Shaggy vagy wotsit? :)
Vlajkonosi - A zászlóvivők
Pacsi
Taps
Szép volt fiúk!
Utolsó kommentek