Csehszlovák Kém jelentette: Budapesten az állami csatornán a Rosickýt, még mindig RoSickynak ejtik. Nem baj, 1996-ban jártunk a Hősök terén utoljára, akkor is így hallottuk a közszolgálatiban, ezek szerint a gyerekek még mindig azt hiszik, hogy császárok itt Közép-Európában, meg Monarchia nosztalgia, kisfaszom, majd Orbánt helyett mi is Orgánt (szerv) mondunk. Egyébként, tényleg mennyire gáz már, hogy az állami tévében nem tudjátok kiejteni helyesen külföldi sportolók nevét?

Nem kell ezen befeszülni, nem meglepetés, bolondok vannak nálatok az államiban. Figyeljetek inkább a Pospisilre: megírtuk, Maradona megmondta. Nem tudtuk kalitkába zárni a kismadarat. Ennyi volt a dal, a negyeddöntőben a cseh válogatott befejezte az idei Eb-t. A zseniális futballista, Cristiano Ronaldo köré felépített csapat, amit jelen pillanatban nem Real Madridnak, de Portugáliának neveztek, győzte le válogatottunkat. Főszereplő volt a faszi a meccsen, tizenegy perccel a vége előtt fejesgóljával összetörte a hangulatot Prága egyik kis kocsmájában is.

Talán zsinórtanga sem volt a női szurkolókon, meleg volt még este is, no, nem úgy kezdődött a meccs, hogy le kellett volna fosni a bokánkat, kifejezetten élt a mérkőzés, meglepetésre a csehek felvették a kesztyűt az első félidőben, abszolút nem játszottak alárendelt szerepet, sőt. Lőttünk, támadtunk, oszt amit lehetett, azt a keveset, mind kihagytuk. Talán az első ijedtség akkor futott át a gerinoszlopon, amikor Moutinho rábikázta, de Čech a helyén volt.

Az idei év legrövidebb éjszakáján a csehek megtáltosodtak, kiegyenlített meccset játszottak az első félidőben a portugálokkal, sőt, köszönhetően szélső játékosainknak, bizony több alkalommal is előfordult, hogy az isteni ellenfél mögé kerültünk. Muszáj volt, a kocsmában, ahol néztük a meccset, a kezdő sípszó előtt, alsóhangon fogalmazva pesszimista volt a hangulat. Hiába indult a meccs, a cseh himnusz alatt például azt kellett megbeszélni, hogy nyílt egy új kebapos a parktól nem messze és állítólag duplahúst tesznek a szendvicsbe, király. (Később teszteltük: igaz.)

Aztán a huszonötödik percben a játékvezető valamiért megállította Ronaldot, persze tök mindegy volt, mert zseniális kapusunk, Petr Čech, semlegesítette a próbálkozást. Talán ekkor még azt hitték a portugálok, hogy visszajöttek a meccsbe, de rögtön a következő támadásunk Gebre Selassie bepasszával a tizenhatoson belűre, majdnem orgazmussal ért fel. Pilař ott volt középen, kár, de Pepe lába valahogy beleszúrt a passzba és az egész gólhelyzetből végül semmi nem lett.

A harmincharmadik percben Ronaldo ollózott, mellé, aztán Helder Postiga lesérült, csere után pedig kifejezetten felpörgött a játék. Az ellenfél jóvoltából. Éreztük a nyomást, ekkor jött ki az első becherovka kör is, az istenbassza meg, sok lesz már a portugálból, fújjad le a félidőt, te fekete holló. Muszáj volt, kellett. A szünetben kiderült, a nyolcfős asztaltársaságból az egyik figura kakukktojás, ő bizony Szlovákiából származik, Zsolna. Ő persze egyből arra gondolt, mint most ti, nacionalista magyar olvasóim, ráadásul a csehek nem győzték szivatni a szerencsétlen észak-magyart, bizony nem tudta kimondani se Dvořákot se Pilařt. Kiröhögték, eh.

Amikor Budapesten jártam, ott az összes fideszes és jobbikos ismerősöm azt mondta: csak Magyarországon lehetséges, tudod, itt vannak a köcsögök, hogy valaki a saját hazája ellen szurkoljon, ti olyan mások vagytok, hát nekik mutatom, basszátok meg: milyen dolog már, hogy egy cseh a saját nemzete ellen tippel? Árulók vannak itt is? Csak kérdezem, nem lehet, hogy mindenhol lehet másképp gondolkozni, de ettől még senki nem lesz hazaáruló? Erre azért írjatok valami szépet a kommenteknél, nincs cenzúra. Egyébként az úgy volt, hogy mindenki beletett a pincércsaj bukszájába egy jelképes százkoronást, oszt felkerült erre a listára, mutatom:

Fogalmazzunk úgy, majdnem eltaláltam a végeredményt, fordítva sikerült leírnom. A többi tipp viszont minősíthetetlen, biztos szudétanémetek voltak. No, de rögtön a fordulás után Cristiano Ronaldo megmutatta zsenialitását, úgy fordult le Kadlecről, mint ahogy a Fidesz soha nem fog a Jobbikról, és egy olyan tiszta helyzetet teremtett a kapu előtt, hogy még a cseh asztaltársaságban is elismerően csettintettek, oszt persze lélegzett fel mindenki, mert valahogy a végjátékot csak elkúrta a világ második legjobb játékosa, hihi. 

Egy baj volt csak, ezek a portugálok elkezdtek jönni, mint anno a csehszlovákok à la Szepesi Gyuri bácsi. Tulajdonképpen simán meg tudtuk beszélni még azt is az aszal mellett, hogy a kaja kifejezetten ízetlen volt, no, de jó nagy adag, érted. Egysíkúvá vált a meccs, Almeiada passzából már megint a főhös került kihagyhatatlan helyzetbe, kihagyta. A szupersztár mintha kezdett volna megzuhanni, nálunk persze a hangulat határozottan emelkedett, lesz ebből még hosszabbítás is?

Egy gond volt, de azért az már több, mint egy órányi játék után feltűnt: fiaink mintha a második félidőben annyira nem lettek volna lelkesek, valahogy a felezővonal átlépése is határozott problémákat okozott volna, ráadásul az egész portugál csapat ott bohóckodott térfelünkön, először Nani, aztán ez a Hugo Almeida, még jó, hogy les volt, kérem, tovább akarunk jutni? Szerencsére a kapuba ezúttal tényeg a Chelsea kapusa állt, szebbnél szebb, jobbnál jobb, ügyesebbnél ügyesebb védései akadtak. Kellett is.

A mérkőzés utolsó húsz perce kezdődött meg, nyomasztónak tűnt a portugál fölény, de a roppant pesszmistán tippelő cseh asztaltársaság talán ekkor hitte el először a mérkőzés folyamán, lehet újra szerencsénk, talán meglehet a továbbjutás is. Újabb Kadlec vs. Nani párbajt láttunk, ki tudja hanyadik volt ez már. Újabb öt perc elteltével az asztalnál mindenki felemelte az újabb kör korsó sört és összevertük, a győzelemre! Továbbjutunk! Tényleg, már nincs is sok hátra, negyed óra sincs talán, utána azt a fél órát kibírjuk, a tizikkel meg simán jók vagyunk Petr szopatja a pszeudóbrazilokat. Így fordultunk a hajrára.

Bevallhatjuk: nagyjából ekkor már mindenki leszarta a támadást, lényeg, ki kell húzni, védekeztünk, de azt viszont királyul csináltuk. Minden tökéletesen működött a 79. percig. Jött a madárka, akit egy pillanatra kiengedtünk a ketrecből, átrepült védelmünk között és beletette fejét egy zseniálisan becsavart labdába, Čech tehetetlen volt. A labda először a földet érte és onnan pattant át kapusunkon, mint gól, mint sportélmény kellemes látvány volt.

Over. Nem lehetett itt már mit alkotni, elkészültünk erőnkkel, egyszerűen nem ment át a középkezdés után a labda a portugál térfélre. Ráadásul ezek még jöttek előre, tartalék energiáinkat teljesen felemésztette az, hogy legalább maradjunk a meccsben, egy esetleges portugál hibára várva. Persze, erre sok idő már nem volt, tíz perc sem volt vissza, két csere gyorsan minkét oldalon, meg majd némi hosszabbítás, de ellenfelünk egyszerűen olyan ügyesen szétpasszolt minket, tartotta a labdát, hogy köszönni sem tudtunk volna a bőrbogyónak, egyetlen helyzetet sem tudtunk kialakítaníi, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá, értsd: még azt a legkisebbet sem.

Sípszó, ennyi volt, köszönjük, a cseh válogatott előtt le a kalappal, bekerült Európa legjobb nyolc csapata közé, ami kétségkívül nagy siker, senki nem várta ezt el a srácoktól, vereség ellenére parádésan lehozták ezt a meccset nekünk, szurkolóknak, kritikusoknak és ellendrukkereknek is, köszönjük. Mint vesztes fél kötelességünk gratulálni az ellenfélnek, a második félidőben remekül teljesítettek, minimum bronz érmet ér már ez a mutatvány, de a látottak alapján Bento mester csapata biztosan többre hivatott.