Ahogy a blog indulásakor is bevallottam, nem vagyok a cseh csapat alapos ismerője. Azoknak a nevében és azoknak blogolok, akik az Eb előtt rokonszenvalapon választanak csapatot maguknak. Hosszú ideje a magyarok elleni meccsen láttam újra a válogatottat.

Elég szarok voltunk, de nagy torna előtt ez szinte természetes. Bilek mester két lehetőség közül választhatott: erős csapat ellen játszik főpróbát, az Eb-döntő csoportmeccsein várható nyomást elpróbálva, vagy gyengébb, de nem ciki válogatott ellen önbizalmat gyűjt és a támadásokat gyakorolja. A magyarokat, vagyis a második lehetőséget választotta.

A magyar csapat ahhoz képest üdítő teljesítményt nyújtott, hogy milyen nyári meccsei szoktak lenni. De csak ahhoz az összeomlós borzalomhoz képest. Egy abszolút skálán azért ez 3/10, nagy jóindulattal négyes, a győzelem ellenére is.

Íme a meccs közbeni jegyzeteim:

Álom, egymás mellett játszik Sivok és Gebre Selassie, a legendás bong-duó

Jiracek = Varga Miklós

Plasil megöregedett és elpoborskyzálódott

A törpe Pilar messze a legügyesebb cseh a pályán

Rezek a legfegyencarcúbb

Baros haja király, cserébe úgy játszik, mintha vattából lenne a teste

Labdabiztos. Ez a rettentően népsportos szó jut eszembe Gebre Selassieról. Rutinosan nyomja a biciklicselt.

Szintetizálnék: jó fika volt a cseh csapat, hiába támadott végig, de ebből még bármi is lehet, de az tuti, hogy nem négy nullákkal vonulunk a döntőbe. A magyarok csak védekeztek, de a végén Dzsudzsák beadása és Gyurcsó lövése ötcsillagos volt.