Nincs kedvem posztot írni sem, kiestünk. Húsz napot töltöttünk Lengyelországban, négy mérkőzést játszottunk, két győzelem, két vereség. De a show megy tovább, gyalázzák egymást az angolok és az olaszok, nemsokára kezd a görög-német meccs, játékosaink pedig délután kicsekkoltak a hotelből, és már meg is érkeztek Prágába. Wroclawból a helyiek búcsúztatták a cseh válogatottat, a mieink spontán skandálással köszönték meg a vendéglátást: "Polska, Polska, bialo-czerwony." Ezért is érdemes. A felejthetetlen pillanatokat a hajtás után átélhetitek.

Ballagáskor lehet látni ennyi búcsúzó embert egy vidéki megyeközpont legjobb gimnáziumában, mert megy a gyerök pestre tanúnyi, mint most Wroclawban a csehek hotele előtt: nem vitás, csütörtökön több ezer lengyel szurkoló szurkolt csapatunknak. Pénteken, amikor a cseh küldöttség elhagyta Boroszlót, talán még a fiatal sunák sem mentek iskolába, látni akarták még egyszer élőben Baroš kapitányt és a többieket.

Szlovák ismerősünk mesélte: hasonló élményt élt át hokiban tíz évvel ezelőtt. Addig soha nem drukkolt hokiban a cseheknek, sőt inkább kárörvendő volt, amikor kiestek vagy kikaptak. Aztán 2002-ben (ekkor lett Szlovákia világbajnok) Prágába szólította a munkája. Amikor a csehek kiestek, minden cseh a szlovákoknak kezdett el szurkolni. Nem az a típusú szurkolás volt, hogy megnézem őket, ha nyernek, oké, ha kikapnak, nem történt semmi. Úgy szurkoltak, mint a sajátjaiknak. Sokkolta az élmény, mai napig emlegeti, idiótának érezte magát, és szégyenkezett, azóta mindig tud a cseheknek is szurkolni.

Valami hasonló történhetett most a cseheknél: kifütyülték az edzőt, a csatárt, elküldtek a picsába mindenkit, de a helyi wroclawi lengyelek helyettük szurkoltak, fütty helyett, aláírást kértek. Kishitűek voltunk, egymás torkának estünk, politizáltunk ott, ahol nem kellett volna, olyanok voltunk, mint a szlovákok és a magyarok.

Igaz, nálunk nincs egy teljesen hülye Balotelli, aki az edzéseken is pihen vagy a faszával játszik, de csatárunk sem fejel hat és fél centiről a hálóba. Inkább kihagyja, nem éri el, de nem alázza meg az ellenfelet. Jó, hogy le nem hasalt és úgy fejelt Rooney a hálóba. Világklasszisunk, Petr kapus idős nagyik között újságírókkal parolázik, és autogrammokat osztogat, a portugálok klasszisa pedig úgy ünnepel, hogy beszól a katalánoknak, a szánalmas szerencsétlenje. Nálunk is vannak okoskodó kritikusok és nacionalista politikusok, akik mindenhez értenek, rasszista szurkolók, furcsa egy világ, Közép-Európa.

Lehet, a nők többsége a bronzbarna, agyonzselézett olasz macsókért szurkol, az újpesti és a fradista külvárosi huligán vagy a debreceni Főpályaudvarral szemben lévő hentesnél, kolbászt ebédelő Loki-drukker pedig az angolokért él, mert ez a férfias, de mi, cseh drukkerek meccsek után, vagy amikor búcsúzni kell egy helyről, amit megkedveltünk, még utoljára kiülünk a teraszra egy kofolára, megcsavarunk egy spanglit.

Ha nem kéne hazaindulni, még egy portugál pinot noirra is rábontanánk.

Polsko děkujeme!