Hazaárulók?

2012.06.15. 11:42 kukučka

 Folytatódik a cseh játékosok és szurkolók háborúja. Létezik egy magyar mítosz a jobboldalon, miszerint sehol máshol a világon nem szurkolnak, irigykednek, árulkodnak, stb. annyira saját nemzetük ellen, mint Magyarországon. Nekik szól ez a poszt.

Nem könnyű mostanában cseh drukkernek lenni. Tizenhat évvel járunk az angliai Eb-ezüst után, a pályára lépett játékosokat nem fekete-fehér archív felvételekről csodáljuk, de szakértenek a meccsek után, vagy láthatjuk őket a prágai villamoson, Tescóban. Köztünk élnek. Közben kikapunk Azerbajdzsántól, Luxemburgtól vagy a magyaroktól, de az Eb-re menetrendszerűn kijutunk. Még jó, hogy megtaláltuk a bűnbakokat: Bílek mestert és a Milan Barošt mindig, mindenhol kifütyültük az elmúlt években.

Talán a mélypont az volt, amikor az oroszok elleni iszonyatos meccsen, négy góllal a hálónkban, megalázva, összetörve képesek voltunk belerúgni a döglött (cseh) oroszlánba: a 80. percben Bílek lecserélte az egyébként egyáltalán nem rosszul játszó Barošt, a cseh szektor egy emberként fütyülte ki. Majd, a biztonság kedvéért, felhangzott a Bílek takarodj! rigmus is. Hol fordul elő olyan a világon, hogy az elbukott meccs másnapján, a csapat nyilvános edzésére, néhány cseh szurkolón kívül, csak az a több ezer lengyel látogatott ki, akik egyébként is imádták megérkezésüktől kezdve a cseh válogatottat?

A válogatott játékosok nem győztek hálálkodni a lengyeleknek, közben Csehországban a bíráló hangok felerősödtek, alaposan leszedték a keresztvizet a válogatottról. Rögtön az orosz meccs után, a ČT4 sportcsatorna studiójában Karel Šíp, egykori futballista, kommentátor - ahogy a csehek mondják - nem használt evőeszközt a kritikájához. A cseh válogatottat kilátástalan, impotens, taktika nélküli csapatként jellemezte, amely töketlenül tartja a labdát, elküldte a francba Barošt és Bílek mestert is. Közben Wroclawban a játékosok hallgattak, Petr Čech elment dobolni.

Nem javított a hangulaton a görögök elleni győzelem sem. Sőt! A szurkolók, kritikusok és a játékosok közötti szájkarate kezdett elmérgesedni. A 2004-ben a lányok kedvencének, mindenki hősének kikiáltott Milan Baroš neve a rossz, a hiú, a nyomorult szinonímája lett, besokallt. Mára teljesen elutasítja a médiát, csak az UEFA-nak nyilatkozott, muszáj volt. Az edzéseken csak az őt körülrajongó lengyel szurkolóknak adott autogrammot, a cseh szurkolókat kerülte, nem foglalkozott velük. Csapattársai hiába védték meg minden interjúban, a görögök elleni lecserélése után is kifütyülték. Jelenleg ott tart: az Eb után visszavonul a válogatottságtól. 30 éves.

Sivok szerint családján, barátain, csapattársain kívül senki nem köszön neki, ez azért nem dobja fel Baroš hangulatát. Nem tudja hibáztatni, ha így dönt. Limberský szerint divat lett Barošt kifütyülni, de egyszerűen nem érti a csapat a gyűlöletet, amikor három pontot szereznek: vagy minden játékost fütyüljenek ki, vagy ne jöjjenek ki a meccseinkre, nem fogadom el a kritikát, mondja és hozzáteszi: Ez más csapatoknál nem létezhet, csak nálunk, cseheknél. Ez a cseh mentalitás!

Téma ez a jelenség a nemzetközi sajtóban is. Lengyel újságírók kérdezik cseh kollégáiktól, miért nem szeretitek Barošt, ezt így már nem kéne. A Guardian újságírója szintén kíváncsiskodott, Bílek mestert kérdezte a csapat felé áradó gyűlölethullámról, Kadlecet pedig német újságírók kérdezték a cseh szurkolók viselkedéséről: Nem tudtam mit nyilatkozni, én sem tudom az okát. Nem értem őket. Nem tudom ki kezdte. A média? A szurkolók? El lehet mondani, hogy mindenkit lassan kifütyülnek, és ez érthetően hatással van a csapatra is. Mindenki a maximumot igyekszik nyújtani Csehországért, de a szurkolóink nem bocsátanak meg.

Néhány játékosnál elszakadt a húr. Šíp orosz meccs utáni kritikájára Václav Pilař így válaszolt a görög mérkőzést követően: nem tudom miről van szó. Šíp? Az meg kicsoda? Kolář finomabban közelítette meg a témát: Wroclawban nem olvasunk újságot, nincs internet. Jobban tudunk így koncentrálni. Michal Kadlec szerint egy kritikusnak jó ha van véleménye, de a legjobb, ha a játékosok erre a pályán válaszolnak, mint azt Görögország ellen tették. Limberský kicsit másképp gondolja: nem sok ember hitt a csapatban, hogy megverjük a görögöket, főleg az úgynevezett szakértők és kommentátorok között nem találtunk ilyen embereket.

Ezek az emberek szurkolók, akik elolvasnak néhány véleményt, bemondják élő adásban és máris szakértőkké válnak. Persze, hogy olvastuk a kritikákat - ezt már Tomáš Hübschman mondta - szerettük volna ezeket az embereket elhallgattatni. Ezek a Šíp-félék és azok, akik fütyülnek állandóan..nem ezeknek focizunk, hanem akik szurkolnak a csapatnak. Limberský szerint már a görögök elleni meccs előtt fütyültek néhányan, de a többség szurkolt a válogatottnak. Ezeknek az embereknek fogunk játszani, nem az olyen fajtának, mint a Karel Šíp.

Az Európa bajnokságokon nem illik kifütyülni saját játékost, ezen az Eb-n különösen visszatetsző, különösen annak fényében, amit a csütörtöki spanyol-ír mérkőzés futballtörténelmi pillanata után átélhettünk. Kelet-Európában egyszerűen - sok minden más mellett - szurkolni is meg kell tanulni. Ha netalántán megverjük a lengyeleket szombaton - vagy döntetlent játszunk - és továbbjutunk a csoportból, az a cseh futball számára, jelen pillanatban, történelmi siker lenne. Ez az, amire most egy cseh szurkolónak gondolni kell!

Szombaton legyünk írek mi is!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://pospisil.blog.hu/api/trackback/id/tr394590101

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr. Ez is csak egy nick 2012.06.15. 13:49:21

Azaz szeretnétek szombaton 4:0-ra kikapni?

Lehet, hogy menni fog.
süti beállítások módosítása